2. fejezet - Bűnös gondolat

Vesta tüze fényesebben tündöklött, mint annak előtte bármikor. Róma fénykorát élte, s ebben a papnők áldozatos munkája is szerepet játszott. Serena élvezte tisztségével járó kivételes helyzetét. Bölcsessége már idejekorán megmutatkozott, mikor is egy alkalommal nagyhatalmú consul kérte segítségét. Hosszú ideje volt már, hogy nem kapta meg a gyermekáldás örömét, bármennyire is vágyott volna rá. Sokévnyi reménytelen könyörgés után, hitevesztettnek érezte magát.

• Megadatott megannyi földi jóság, de mit ér ez, ha nincs, kinek meghagyhatnám örökül! Várni csak folyvást a csodát, mily felesleges gyötrelem!

Serena hosszasan elmélyült gondolataiban majd így szólt:

• Ha előre tudnánk egy csoda érkeztét, nem lennénk képesek olyan mélyen megélni a pillanatnyi boldogságot. Ezért a csodákra várni kell s szakadatlanul hinni benne, hogy a legjobb pillanatban köszönt reánk.

Szavai gyakorta visszacsengtek a consul fejében, ki maga se tudta miért, de oly megnyugvással hagyta el a Vestak házát, mit előtte, igen régen érzett csak magában. Lám a jóslat igazzá vált, s hamarosan megadatott a vágyott gyermek születése, kinek jöttét azzal magyarázta, hogy ismét hinni kezdett.

Tíz hosszú év tanulást követően immáron Serena gyönyörű 16 éves nővé serdült. Viselkedésmódjával az istennőt tükrözi, megtanulta, hogy ha vízért kell mennie, tekintetét mindig a földre szegezve teszi azt, mikor áldozatot mutat be, teljes átéléssel végzi, nem tereli el figyelmét semmi szent feladatáról. Verenia, ki immáron tanítója is lett egyben, gyakran biztatta ekképp:

• Mily jól döntöttek az Istenek, mikor téged ide vezéreltek! Léted fontos küldetéssel bír, majd meglásd!

Serena arcán halvány mosoly jelent meg. Simogatták lelkét a nagy szavak, de ugyanakkor tudatában volt Verenia túlzott jóindulatának, mely gyakorta a helyes ítélőképességét is befolyásolta. Hinni szeretett volna neki, de a papnők tekintete nem hazudott. Látta hogyan néznek rá a többiek, köztük a visszahúzódó Canuleia, ki mindig csak annyit mondott, mi feltétlenül elvárható volt tőle. Nem volt ez másként Tarpeia vagy akár Coelia helyzetében sem, akik bár nagy összetartásról tettek tanúbizonyságot, de mégis a szemeikben ott lakozott a kétely Serena alkalmasságát illetően. A legőszintébb mind között Gazania volt csak. Szavai nem mutattak mást, mint gondolatai s ezzel számtalanszor ejtetett sebeket a hozzá forduló halandók lelkében.

Ritka alkalmakkor a néppel érintkezhettek s bár Serena emlékeiben halványan élt még gyermekkora vásári forgataga, már nem élvezhette önfeledten. Egy lictor kíséretében akár még napközben is közlekedhettek a városban kocsin, ami a legtöbb polgár számára tiltott volt. A carpentumot öszvérek húzták, a könnyű, kétkerekű kocsi elöl nyitott, boltíves tetejű volt. Oldalait bőr borította, belsejét drága kárpittal fedték. Útjuk során az emberek tisztelettel tekintettek rájuk.

Egy-egy ilyen utazás közben, Serena gyakorta figyelte az embereket, amint azok hétköznapi életüket megélik. Viselkedésük olykor ijesztőnek, olykor érthetetlennek tűntek, ám mégis szépnek látta. Egy édesanyját ölelő gyermek látványa fájdalmasan gyönyörű emlékeket idézett fel benne múltjából. A Forumon egymást köszöntő ismerősök harsány nevetése mosolyt csalt arcára, míg egy gyászoló özvegy élettelen életét látva az elmúlás és a sors megmásíthatatlan ítélkezésén elmélkedett. Egy alkalommal valami különös dolgot vélt felfedezni. Azon a napon egy újfajta érzelem vonta magára figyelmét. Egy kapualj magányos rejtekén egy fiatal fiú várakozott. Arcán különös izgatottság érzése futott végig, amint a távolt kémlelte. Tán csak pár röpke pillanattal később meglátott egy feléje igyekvő leányt s azonnal megváltozott valami körülötte. Szinte megszűnni látszott a világ és annak minden zaja, figyelmét teljességgel lekötötte az előtte megálló fiatal, bájos lány, kit nem először látott. Ami megragadta igazán Serena figyelmét az a fiú tekintete. Az a nézés, amit ő sosem látott még azelőtt, rá soha se nézett így senki élete során. A férfiak pillantása csak villanásnyit időzött rajta, gyakran kerülték is a mély szemkontaktust, de ha mégis találkozott tekintetük, abból csupán egy mélységes tisztelet sugárzott a papnő irányába. Attól a naptól kezdve Serena gondolatait átitatta egy újfajta érzés, a vágyakozás kínzó érzése. A vágy, hogy egyszer majd valaki őrá is úgy nézzen, mint az a szerelmes fiú, ott a kapualj rejtekén.

Egyre többet foglalkoztatta eme gondolat s lassan érezni kezdte magában a bátorságot, hogy végre beszéljen valakivel erről a számára ismeretlen és mégis oly csábító érzelemről. Verenia társaságában mindig is oldottabban tudott társalogni, mert ő annyira megértő és kedves volt.

- Olykor vágyódom más dolgok után. Kívánom, hogy bár lehetnék oly szabad, mint a madarak!- Serena mély sóhaj kíséretében inkább magába fojtotta ezeket a bűnös gondolatokat, hiszen kötelessége lenne elégedettnek lenni sorsával, mi hatalmas megtiszteltetésnek számított.

Verenia szelíden elmosolyodott.

• Ne büntesd magad, drága Serena, olykor mindenki érzi úgy, hogy nehéz a súly mit a sors néki adott. Hatalmas felelősség nyugszik vállainkon s ez a teher bármily édes is, félelemmel terhes, mert nem hibázhatunk.

Serena hosszasan figyelte a bokor alján turbékoló madárpárt.

• De én oly érzésékre vágyódom, mik létünk alapjai, ám nekünk bűn, másoknak pedig az élet.

Verenia arca elkomorult.

• Pontosan mire gondolsz?

Serena torkában erős szorítást érzett, bármily jó barátságban is voltak, érezte, hogy szavainak súlya van.

• Megannyi csodás mű született, megannyi költő és szobrász képzeletét ragadta meg a szerelem, biztosan csodálatos lehet és...

Hirtelen Verenia hátrébb lépett, szemeiben ismeretlen ridegség és megvetés áradt, teste szinte megfeszült, puha kezeit ökölbe szorította.

• Nem! Megértetted? Soha többet ne beszélj erről, sőt gondolataid legmélyebb rejtekéről is irtsd ki még a csíráját is ennek a bűnös érzelemnek!

Serena döbbenten állt, soha se látta még ily haragosnak Vereniát, ki néhány pillanattal később, mint ki álmából ébredt, hirtelen elernyedt teste, hangjára ismét gyengédséget erőltetett látva a lány ijedt arcát.

• Bármily csábító is ezen érzelem, a valóságban nem oly fontos. A szerelem, pillanatnyi láng csupán, mi észrevétlenül felperzsel, majd a kihunyó tűznek csak hamvai maradnak. Örökké emlékeztetnek egy szép érzés fájdalmas elmúlására. Te nem tudod, mi történik Veled, ha egyszer beengeded szívedbe ezt az érzést Serena!

Nyomasztó csend ült meg körülöttük, mintha megállt volna az élet. Csak a fényesen ragyogó istennő tüzének pattogását lehetett hallani a távolból, ami ebben a szent percben, inkább volt nyomasztó, mint megváltó a két papnő számára.

Egy ideig még sikerült a lánynak elnyomni magában kíváncsiságát, valahányszor eszébe jutottak Verenia rideg szavai. Felvillant gondolataiban elődje sorsa, mely józanságot erőltetett elméjébe. Ha valóban igazak a súlyos szavak a szerelemről, akkor ez csak az Istenek próbatétele lehet a halandók számára. Gyomrában erős szorítást érzett, valahányszor csak belegondolt, hogy milyen könnyedén elbukhatott volna ezen a próbán.

A könyvet ITT tudod megrendelni.