Olykor meglepő, hogy egy rossz hír mily gyorsan célt ér a nagyvilágban, míg a legnagyobb távolság se szabhat gátat. Így történt ez Vitézy Mihály és felesége estében is. Épp napfürdőt vettek az izzó júniusi Nap hevében, a hotel teraszán barátaik körében, mikor is célzottan fülükbe jutott a hír szeretett fiúk, a szoknyapecér és ifjú cselédjük röpke...
Amint Kató kitárta a dolgozó ajtaját, szinte nyakába zuhant a házvezetőnő. Úgy tapasztotta fülét az az ajtóra, hogy szinte már oda is ragadt. Kezeit csípőre téve nézte, a földre hulló hallgatóságot, szeretett Bözsi nénje rosszul járt, mert hát túlsúlyából adódóan nagyot esett. Majd nehézségek árán, ugyan de felsegítette az asszonyt.
Míg Maris a mosással bajlódott, Kató a fellegekben járt. Csak néhány szó és pár gyengéd pillantás elegendő volt ahhoz, hogy menthetetlenül beleszeressen az úrba. Ábrándozása csakhamar feltűnt barátnőjének is, ki igen kíváncsi természet révén, nem bírt soká várni és rákérdezett a lány meglehetősen furcsa viselkedésére.
Szinte eseménytelenül teltek a szürke hétköznapok, a nagyságos asszony nem hagyott nyugtot a cselédeknek, akiknek némi könnyebbség volt, hogy most már ketten voltak. A konyhában lázas munka folyt, készültek a fogások sorjában, s olykor az őrületbe kergette a házvezetőnőt a nagysága újabbnál-újabb diétája, de igyekezett megfelelni az elvárásoknak....
A délután valamelyest nyugalmasabban telt a Vitézy villában, miután az úr és felesége egy összejövetelre volt hivatalos. Indulások előtt a nagyságos asszonytól még alaposan felbolydult az élet, de attól a perctől, hogy a konflis kigördült, már a cselédség is szusszanhatott egy kicsit. Kató unottan szedte be a szárítóról a ruhaneműket, mikor is...
-Maris!- Hol van már ez az átok leány? -zengett a Vitézy villa a nagyságos asszony hangjától. Díszes kalapja alól kivillanó szemei csak úgy "szikráztak" a haragtól. Fodrokkal megrakott selyem ruhájáról sugárzott az előkelőség, miközben szavai cseppet sem voltak finom úri hölgyhöz méltóak.
- Maris, gyere ide, de rögvest!- hangzott a komornyik mély, öblös hangja.
