Akiket az ég egymásnak szánt, azoknak földi útját ember szét nem választhatja. Így tartja a régi mondás. De vajon valóban így van ez? Juliska szegény falusi lány, özvegy édesanyja házasságaiból több édes- és féltestvérrel. Szigorú szeretetben nevelkedik, zsenge korától dolgoznia kell. Ferenc árva fiú, akit nevelőszülei az árvaházból ingyencselédnek vesznek ki, a szeretetet azonban nem ismeri. Gyermekkorukban találkoznak először, ám ez a találkozás hosszú időre az egyetlen marad... Juliskát édesanyja gazdag kulákfiú feleségéül szánja, örülve lánya jó szerencséjének, nem törődve azzal, hogy az iszonyodik a vőlegényjelölttől, és akkor már mást szeret - Ferencet, akiről azonban csak titokban álmodozhat. Ám a sors szeszélyes. Kitör a háború, a vőlegényt az SS sorozza be, míg Ferencet a magyar hadsereg: egyikük élvezi az öldöklést, a kegyetlenkedést, míg a másik a legembertelenebb körülmények között tesz tanúságot emberségéről. Vajon hogyan pördül a sors kereke, ki tér haza Juliskához? A gyűlölt vőlegény, vagy a szívből szeretett árva fiú?
Zengő szél tombolt odakint, táncoltatta az utca porát szüntelen, mintha csak égi bál lenne a Földön. Pedig nem volt indok az ünneplésre, bár ki tudja, mi számít jó oknak. Tán egy egyszerű halandó szemében úgy tűnhet, a halál vas akarata maga az ördög műve, ám mindez csak nézőpont kérdése. Egy öreg, beteg testbe zárt lélek távozása tán mégis...
Hangosan nyikorgó ajtó hangja törte meg a síri csendet, az ódon épület rideg falai temérdek szomorúságnak voltak tanúi. Kopogó kis cipők sétáltak végig a vége láthatatlan folyosón, nyomukban bizonytalanságot sugárzó léptekkel haladt egy anya, akin úrrá lett a reménytelenség, mikor gyermekei apja közölte szándékát. Idillinek sosem volt mondható ez a...
Mikor már a Nap sugarai melegséggel töltötték meg a friss tavaszi levegőt, mikor a kakasszó is elhalkult s helyét átvette a dalos madár vidám éneke, mikor két ifjú szív egymásra talált, akkor meg kellett volna, hogy álljon az idő. Csak legalább néhány percre vagy órára, de oly jó lett volna! Egy leány kitekintett a kertkapun, arcán az elmúlt...