6. fejezet

Mrs.Hamilton kapkodva készülődött szobájában, idegességében a cselédlány ügyetlenségét szajkózta megállás nélkül. Rohanásában majdnem legurult a hatalmas márványlépcső tetejéről. Siettségének oka, Catherine lánya volt, aki kora reggel bejelentette, hogy sürgősen új ruhákra lesz szüksége, mert Mr.Collins hamarosan bemutatja őt a családjának, s bizton érzi, hogy a lánykérés sem marad el. Így aztán Mrs.Hamilton sutba dobva mai napi terveit rohamtempóban ráncigálta magára ruháit és futott lánya után, nehogy nélküle menjen bevásárló körútra a városba. Szinte vöröslött feje az izgatottságtól, gondolataiban már az esküvői ceremónia megszervezését tervezte, s már alig várta, hogy végre kuzinjának is megírhassa a nagy hírt. Az ajtó felé igyekezve visszapillantott Annára, aki halvány mosollyal az arcán nyugtázta az eseményeket. Nem csalódott húgában, aki játszi könnyedséggel csavarta ujjai közé anyjukat. Mrs.Hamilton összeráncolta szemöldökét, majd ezt látván Anna gyorsan fájdalmas arcot vágva közölte, hogy sajnálatos módon ő nem tud velük tartani, mivel igen erős fejfájás gyötri. Mrs.Hamilton már épp kezdett volna gyanút fogni, mikor Catherine sürgető hangja megzavarta és csak annyit tudott odaszólni Annához, hogy menjen a szobájába és maradjon ott míg hazaérnek. Régen talán Anna így is tett volna, ám most más tervei voltak, olyanok mit Mrs.Hamilton egyáltalán nem nézett volna jó szemmel.

Amint a hintó elhagyta a Hamilton házat, már sietett is felkeresni Mr.Turnert. Egyetlen percet se szeretett volna elvesztegetni az idejéből. Bekopogtatott ajtaján, s mikor az kitárult Eric döbbent arcát pillantotta meg. Majd suttogva, nehogy Mrs.Hamilton észre vegye, hogy mi zajlik érdeklődött Annától, hogy segíthet-e valamiben. Anna elhadarta jó előre begyakorolt szövegét:

• Hallott már a cserregő nádiposzátáról?

Mr.Turner még inkább meglepődött eme kérdéstől mit hirtelenjében nekiszegeztek.

• Most van a költési időszakuk, tudja? Egy évben csak egyszer költ és tudom hol fészkelnek! Nem lenne kedve megnézni velem? -kérdezgette tovább Anna izgatottan, hangjában erősen érzékelhető volt, hogy ez csak egy kifogás és valójában más szándékkal kereste fel Mr.Turnert.

• Ez igen érdekesen hangzik! De mit szól ehhez a kedves édesanyja?- válaszolta hezitálva Mr.Turner.

• Cathrine húgommal a városba mentek...órákba is beletelhet, míg hazaér...

Mr.Turner már mindent értetett...

• Most hogy mondja valamikor hallottam erről a poszáta fajról és mindig is szerettem volna őket megfigyelni költési időszakban!- vágta rá habozás nélkül Eric.

Igazából se Ms.Hamilton, se Mr.Turner nem volt megáldva túl sok színészi képességgel, de a fő az volt, hogy elhitték magukról, hogy jól hazudnak. Így nem volt oly feltűnő a tény, hogy egyikőjüket se a poszáták látványa hozza lázba...

Elindultak ketteseben a tó irányába, s közben végre alkalmuk nyílt egy felhőtlen beszélgetésre, melyre annyit vártak. Ms.Hamilton sokkal kedélyesebb hangulatban volt, mit Mr.Turner-nek köszönhetett, kivel már az első pillanatban megtalálták a közös témát. Eric mesélt az otthonáról, családjáról, s bár vonakodott eme témában nyilatkozni, tekintve hogy származása, esetleg elijesztheti Annát, de csalatkoznia kellett, mert a lány teljes szívvel hallgatta és csodálta őt amiért ilyen szép családja van, akik ennyire jó, összetartó és őszinte emberek. Ms.Hamilton mindig is többre becsülte az egyszerű embereket az uraknál, mely igen imponálóvá tette őt Eric Turner szemében. Anna nem tudott túl sok izgalmas dologról beszámolni, mert az ő élete csupán a bálokról, összejövetelekről és megfelelő férj megtalálásáról szólt. Neveltetése az etikett elsajátítása és a művészetek megismerése körül forgott, melynek következménye ként személyisége ki sem tudott bontakozni igazán, s vágyait mélyen el kellett magában nyomnia. Mr.Turner sosem látott a csillogás mögé, mindig úgy érezte, hogy a szegények élete a legunalmasabb és legrosszabb, ám Annát hallgatva, rá kellett döbbennie, hogy neki sokkal több minden megadatott, többek közt a szabadsága és a boldog családi légkör. Mert bármily fáradtak is voltak, a hosszú téli estéken mindig maradt idejük egy kis mókázásra és ha bármelyiküket igazságtalanság érte, a család egy emberként mellé állt. Ekkor eszébe jutott édesanyja ki az egésznek a lelke volt, s ki legfőbb bizalmasaként állt mellette.

Anna kis idő múlva elérkezettnek látta az időt, hogy szóba hozza a napokban tanúsított mogorva viselkedését:

• A minap volt egy sajnálatos vitám, szeretett húgommal... Emiatti érzelmeim okán igen goromba voltam önnel is és szeretném, ha megbocsájtana helytelen viselkedésemért- mondta szemeit lesütve.

• Kérem, ne aggódjon, cseppet sem volt rám nézve sértő az ön viselkedése! Ámbár csak remélni tudom, hogy azóta rendeződött az ön és kedves húga közötti jó kapcsolat.

• Igen, ezt bizton mondhatom! Talán az én hibám volt, s nem kellett volna így megharagudnom, hiszen nem történt oly veszélyes dolog, mint ahogy azt elsőre gondoltam...- azzal félbe hagyta mondandóját, érezvén hogy erről nem szabadott volna beszélnie.

• Veszély? Úgy érezte húga veszélyben van?- kapta fel fejét Mr.Turner.

Anna sokáig hezitált, hogy vajon bízhat-e Ericben annyira, hogy elmondja titkukat, mi a minap történt velük.

• Ó, Mr.Turner, én annyira tanácstalan vagyok! - tört ki belőle bánata- Itt van ez a Mr.Collins, aki egy igen megnyerő egyéniség és Catherine fülig szerelmes belé, szüleink meg még inkább pártját fogják terjedelmes vagyona miatt, de én...

• Ön úgy érzi, nem megfelelő húga számára?- fejezte be Anna mondandóját Eric.

Anna bólintott majd ismét kifakadt:

• Egyszerűen csak azt érzem, hogy nem egyenes ember és félő hogy húgomat oly mértékben megsebzi, hogy egy életre boldogtalanná lesz miatta! Ám ezt nem mondhatom, mert ha csak egy rossz szót is szólok az úrról szüleim vagy Catherine társaságában, már rögtön haragot szítok.

Eric egy pillanatig csendben ült Anna mellett a tó partján.

• Én úgy vélem, egy hölgy megérzései gyakran erősebbek mint a logikus gondolatok. Húga az érzelmei hatására cselekszik, s a szerelem vakká tesz. Ami a kedves szüleit érinti, ők megtalálták az úriemberben mi számukra fontos, a megfelelő rangot. Így hát egyedül ön maradt, ki képes tisztán látni az ügyet, hisz magának se előnye, se hátránya nem származik húga házasságából.

• Mily igazat beszél! Anyám szerint csak a féltékenység mondatja velem kételyeim, de esküszöm mindenre mi élő, számomra Catherine boldogsága a legnagyobb öröm! S ha tehetném tiszta szívemből támogatnám eme frigy létrejöttét!

• Tudom, hogy így van! látom mily szoros testvéri kapcsolatuk, s biztosíthatom nincs szó irígységről...Már amennyire az én véleményem számít ez esetben.

• Nagyon is számít! Jobban, mint bárkié e Földön!- majd Anna belepirult mondatában, érezte, hogy ezzel talán túl sokat mutatott érzéseiből.

Eric szívében sosem érzett boldogság érzése áradt szét e szavak hallatán. Majd, látván Anna zavarát, teljes nyugalommal hangjában válaszolt:

• Ha valóban így érzi, bármikor állok rendelkezésére...

Majd egymás szemébe pillantottak hosszú perceken át.

A cserregő poszáta hangjai szűrődtek ki a nádasból, melynek hallatán Mr. Turner kezét nyújtva Hamilton kisasszonynak közelebb sétáltak, hogy lássák fészkét. Hosszasan tettek úgy mintha a költő madarat figyelnék, de valójában csak a pillanatnak éltek, mikor végre megfoghatták egymás kezét...