5. fejezet
Az esti színház kedvelt programja volt a Hamilton kisasszonyoknak, Anná-t mindig lelkesedéssel töltötte el egy-egy színdarab megtekintése, míg Catherine mind inkább azt élvezte, hogy ismét szép ruhát öltve elvegyülhet a társaság krémjében. Mr.Collins ízlésében ezúttal sem csalatkoztak, az egyik legkiválóbb darabra vitte őket s mind eközben ragyogó jó társaságnak is bizonyult az est kellemes eltöltéséhez. Annának ezúttal nem lehetett semmi kivetnivalója Mr.Collins személye irányában, s ha a férfi szándékai csakugyan komolyak, mint ahogy azt remélik, ő biztosan nem állna húga boldogságnak útjába. Catherine öröme, ha lehet még közelebb hozta őket egymáshoz, gyakorta olvasták együtt Jonathan Collins szépen fogalmazott leveleit, melyben oly szenvedéllyel beszélt Cathrine iránti érzelmeiről, hogy olykor teljesen elérzékenyültek a sorok olvasásakor.
Egy nap vendégségben voltak Mr. Andersonék-nál, akik a Hamilton család közeli barátai voltak, s a kisasszonyokat születésük óta jól ismerték. Ezért hát nem is lehetett volna más témáról csevegni mint a kisebbik Ms.Hamilton és Mr.Collins jövőjéről. Anna eközben a zongoránál foglalt helyet és csodálatra méltó játékával szórakoztatta a társaságot. Kisvártatva húga közelebb lépett hozzá majd halkan suttogott neki, hogy nehogy túlon túl nagy érdeklődést váltson ki.
Eljössz velem holnap egy sétára Anna?- kérdezte, hangjában izgatottsággal Catherine
Anna nem értette miért eme óvatosság, hisz mi kivetni valója lehetne bárkinek is egy sétában a húgával. Majd gyorsan átvillant fejében, hogy tán azért e titokzatosság, mert nem szeretne más társaságot kapni nővére mellé.
Természetesen!- válaszolta vissza ugyancsak vigyázva, nehogy más is meghallja.
Catherine egy boldog mosollyal nyugtázta nővére válaszát majd visszament a többiekhez.
Az utolsó nyári napok még csodálatos napsütést hoztak, így a Hamilton kisasszonyok jókedvűen indultak neki délelőtti sétájuknak. Annának feltűnt, hogy Catherine igen nagy gondot fordított kinézetére ahhoz képest mi elvárható lett volna egy ilyen helyzetben. Indulásuk előtt meglehetősen idegesnek tűnt, fel alá sétálva noszogatta nővérét, aki ráérősen készülődött. Majd mikor végre elindultak, Catherine léptei szaporábbá lettek, mi inkább futásnak tűnt, mintsem egy kellemes nyári sétának.
Catherine várj! hova ez a nagy sietség? szólt húga után Anna.
A lány kicsit megtorpant, majd idegesen nézett körül, nehogy valaki meg hallja mit mondani készül.
Anna, én egy szívességet kérnék tőled!- mondta szemében az elutasítástól való félelemmel- az igazság az, hogy a séta egy ürügy lett volna...
De mégis mire Cathrine?- kérdzete Anna hangjában gyanakvással.
Nos, az igazat megvallva nekem Mr.Collins-al lenne találkozóm...
Akkor miért nem ezt mondtad? nem utasítottalak volna el, hogy a kísérőd legyek!
Catherine hezitált egy darabig, majd folytatta:
Éppen ez az, Anna! Mr.Collins és én kicsit kettesben szeretnénk időt tölteni...
Nővére arca elkomorult:
De Catherine ez nem illő!- vágta rá határozottan.
Tudom! Pont ezért szeretném a segítségedet kérni... Ígérem, nem teszek semmi olyat miben kivetni valót találhatnál, egyszerűen csak nagyon vágyom rá, hogy egy kis időre csak egymással foglalkozhassunk! - adta elő drámai hangnemben Catherine, melynek során tekintete fátyolossá kezdett válni.
Anna szíve kezdett megenyhülni, bár még ily szerelemmel ezidáig nem volt senki irányában, mégis el tudta képzelni mit érezhet húga.
Nem bánom, de csak most az egyszer! és csak rövid ideig...
Ó, Anna köszönöm! Tudtam, hogy rád mindig számíthatok!- válaszolta Cathrine mérhetetlen boldogsággal hangjában.
Ami azt illeti nagyon is értett az emberi érzelmek manipulálásához, így annyira nem is volt meglepő számára nővére válasza. Sebesen elfutott az erdő mélye felé, míg el nem tűnt Anna vigyázó szemei elől...
Az idő mindinkább lassan telt, és igen idegtépő volt annak fényében, hogy amit tesznek, az helytelen. Már jócskán eltelt az az idő, mit Anna engedélyezett volna húga számára, így idegesen fel-alá járkált s fejében zakatoltak a gondolatok. Már nagyon megbánta, hogy belement ebbe a játékba, s megfogadta, ha végre előkerül húga és szerencsésen sikerül elkerülni a botrányt, biz ő többet nem hagyja magát rászedni. Már épp könnyekben tört volna ki idegességében, mikor a háta mögül mozgást hallott, majd meglátta húga alakját.
Na, végre! Már halálra aggódtam magam! Mondtam neked, hogy csak egy rövid időre...- korholta le húgát Anna.
Ne haragudj kérlek! Csak tudod, ily kellemes társaságban gyorsabban elröpül az idő...- majd szelíden rámosolygott nővérére Catherine. Persze tudta, hogy nővére haragja csak lassan fog csillapodni, de a végén úgy is megnyuszik.
Az aznap délutáni tanulásnál, Mr.Turner-nek feltűnt a Hamilton kisasszonyok közötti feszültség. Mind inkább Anna látszódott dühösebbnek, míg Catherine inkább csak szétszórt volt. Szerette volna megtudni problémájuk okát, ám nem volt lehetősége a végére járni a dolognak, s bármennyire is igyekezett a mai tanítás nem volt túl eredményes. Az óra végén Anna pattant fel elsőnek, majd kisietett a helységből. Catherine és Mr.Turner egymásra néztek, majd Ms. Hamilton lágy hangon mondta:
Majd megnyugszik...- majd ő is nővére után sietett.
Eric Turner bármily tanult ember is volt, egyvalamit sosem tudott megérteni: a nőket.
Másnap Anna már valamelyest higgadtabb volt, ám nem akarta szóba hozni a tegnapi eseményeket így jobbhíján kerülte a Mr.Collinsal kapcsolatos témát. Nem úgy, mint anyjuk, ki megállás nélkül ódákat zengett a család jó híréről, eme házasságból származó megannyi előnyről és a férfi makulátlan jelleméről. Tán még saját házasságát sem értékelte így fel annak idején, mint lányáét. Egy idő után Anna kicsit nehezményezte anyja ily bizodalmát, így nem átalkodott megjegyzést tenni a tényről, hogy eljegyzés hiányában még korai lenne ily messze menő terveket szövögetni. Mrs.Hamilton nem nézte jó szemmel Anna kételyeit, hisz, ahogy ő fogalmazott "ennek a házasságnak a létrejötte oly biztos, mint a halál". Ellent mondást nem tűrő hangon oktatta ki legidősebb lányát, miszerint viselkedése csak azzal magyarázható, hogy az féltékeny húgára, amiért az előbb megy férjhez. Az mit mondott oly igazságtalan volt Annával szemben, aki tán jobban örült húga sikerének, mint a sajátjának. Ám nem ismerte kellőképpen idősebbik lányát, s annak gondolatait és igazából nem is törekedett rá, hogy többet tudjon róla. Anna elhatározta, hogy többet nem is hozza szóba felvetéseit eme témában.
Két nappal később Catherine ismét Anna kedvében próbált járni, nagyon igyekezett minden praktikájával megbékíteni s ennek hatására megszűnni látszott a testvérek közötti harag. Ismét jókedvben telt el az óra Mr.Turner-el. Anna úgy érezte bocsánattal tartozik Eric irányába a múltkori viselkedése okán, így az óra végeztével mikor húga kiment a könyvtárszobából, próbált pár szót váltani a férfivel. Ám anyja szinte lesben állva figyelte minden mozzanatát és egyetlen percet se hagyott lányának, amit Mr.Turner társaságában tölthetne. Anna lesütötte szemét és szót fogadva Mrs.Hamilton-nak kisétált húga után. Mr.Turner-nek is egyre nehezebb volt megbékélni ezzel a helyzettel, vágyott volna Anna társaságára, de mind hiába.
Este a Hamilton kisasszonyok szobájából harsány kacagás hangjai szűrődtek ki. Ismét jó kedvel beszélgettek egymással. Majd kis szünetet tartva Catherine ismét elővette bájos tekintetét mit akkor vet be, ha valamire szeretné rávenni szüleit.
Anna érezte, hogy készül valamire:
Nos, húgom látom, valami mondani valód van számomra, ismerem jól ezt a tekintet!
Catherine zavartan elnevette magát.
Valóban, jól látod... szeretnélek meg kérni, hogy csak még egyszer utoljára had találkozhassak Mr.Collins-al kettesben!
Anna dühödten felpattant az ágyról és szúrós tekintettel nézett húgára.
Szó se lehet róla!
Anna, kérlek hallgass meg! A legutóbbi alkalom után, valami megváltozott közöttünk Jonathan-al! Bizton érzem, hogy szándékában áll hamarosan megkérni a kezem! Érzem! Talán pont azért is sürgetett még egy találkozót, mert most lenne itt az ideje...
Ez badarság Catherine, te is tudod! ha ilyen szándéka lenne, annak meg van a módja, nincs szükség holmi bujkálásra!
Ezt te nem értheted, ő és én mások vagyunk, a köztünk lévő kötelék sokkal nagyobb érzelmekkel bír mint másoké... Meg fogja kérni hivatalosan is a kezem, de előbb kettesben tenné ezt, mert így szebb...
Anna nem érezte túl meggyőzőnek eme érveket, húgát túlon túl romantikusnak, olykor butácskának tartotta ábrándjai miatt, ám mivel fogadalmat tett önmagának, hogy ezután már nem fog szót emelni Mr.Collins rovására, jobbnak látta nem vitatkozni tovább.
Ha lenne bármi ami viszonozhatnám szívességedet, bizton megtenném, bármikor!- folytatta Catherin gondolatait.
Ím felragyogott Anna szemei előtt egy lehetőség, mire úgy vágyott.
-Nos lenne valami...távol kéne tartani néhány órára anyánkat a háztól, hogy módom legyen valakivel beszélni...- suttogta Anna halkan, nehogy a falon át is meghallja Mrs.Hamilton a szavait.
Cathrine arcán csibészes mosoly jelent meg.
No és ki az a titokzatos fiatalember, akiről nem tudhat anyánk?
Anna lesütötte szemeit és elpirult e kérdés hallatán. Nem gondolta volna, hogy valaha lesz bátorsága színt vallani húgának vagy bárkinek érzéseiről.
Mr.Turner...
Sok rossz dolgot el lehetett mondani Cathrine Hamilton-ról, de ami a szív dolgait jelentette, abban ő volt a leg együtt érzőbb személy az egész Hamilton családban. Biztosította nővérét diszkréciójáról és felszólította, hogy a kék selyemruháját vegy fel majd az alkalomra, mert az emeli ki a legjobban Anna gyönyörű szemeit...
