4. fejezet

A délután valamelyest nyugalmasabban telt a Vitézy villában, miután az úr és felesége egy összejövetelre volt hivatalos. Indulások előtt a nagyságos asszonytól még alaposan felbolydult az élet, de attól a perctől, hogy a konflis kigördült, már a cselédség is szusszanhatott egy kicsit. Kató unottan szedte be a szárítóról a ruhaneműket, mikor is meghallotta az inas hangját, amint a Marist keresi.

-Maris, a szalonban szolgáld fel az úr italát!- hallatszott az utasítás.

Sajnálatos módon, ezúttal nem neki volt kiadva ez a feladat, hanem a "másik Marisnak" így fájó szívvel nézett a lány után, ki tálcával a kezében sietősen lépkedett a szalon ajtaja felé. Úgy szeretett volna a helyében lenni, újra szóba elegyedni az ifjú úrral, ám erre nem volt lehetősége. Szomorúan hajtogatta tovább a ruhákat, mikor is néhány perc elteltével, hallotta, amint háta mögül a nevén szólítgatják. Legnagyobb meglepetésére ott állt az ajtóban Maris és hevesen intett neki.

• Gyere Kató, igyekezz mán! A nagyságos úr téged hívat!

Kató gyomra össze szorult, hirtelen mérhetetlen öröm és kíváncsiság lett úrrá rajta. Úgy dobta el a ruhás kosarat, mint aki épp menekülni készül, s már szaladt is be a házba. Útban a szalon felé, még megigazgatta ruháját, s haját, amit megtépázott a forró nyári szél. Hevesen kalapáló szívét, csak lassan volt képes csillapítani. Óvatosan bekopogtatott, majd várt arra a kedves hangra, s mikor ismét megütötte fülét, szinte berobbant az ajtón.

• Hívatott nagyságos úr?- szegezte rögtön a férfinek a kérdést, zavarában szinte hadarva.

Vitézy Péter italával kezében teljes nyugalommal ült tovább kedvelt helyén a kényelmes fotelban. Arcán nyoma se volt meglepettségnek Kató "beviharzása" miatt, inkább találta mulatságosnak ezt a lányt.

• Igen, kérem, egy fontos ügyben hívattam!- felelte a férfi.

Lassú mozdulatokkal felkelt és az ablakhoz sétált.

• A tanácsát szeretném kérni, látja ott az asztalon azt a dobozt?

Kató figyelmét rögvest megragadta az aprócska díszes papírdoboz, selyem szalaggal átkötve. Kis szünetet tartva Péter folytatta.

• Szeretném, ha kinyitná, és őszinte véleményt mondana róla...

A lány furcsálta az úr eme kívánságát, de hajtotta a kíváncsiság, hogy kideríthesse, mi van benne. Óvatosan szétbontotta a szalagot, majd leemelte a dobozka tetejét. Szemei elé tárult egy igen ízlésesen díszített brosstű.

Egy darabig nézegette, hogy úgy tűnjön, még gondolkozik válaszán, ám igazából már elsőre is tetszetősnek találta.

• Ez gyönyörű darab!- mondta őszintén- tán a nagyságos asszonynak szánta?

Péter elfordult az ablaktól, majd a lány mellé lépve ő is megcsodálta az aprócska brosst.

• Nem, a menyasszonyomnak!

Kató érezte, hogy valamiféle rosszalló érzést vált ki belőle ez a válasz.

• Értem! Hát, akkor nem is olyan szép!- vágta rá, hirtelenjében.

Az úr meglepetten nézett a cselédje szemébe.

• Valóban? De az imént még magácskának is tetszett!

• Igen, de akkor még nem tudtam, hogy kinek szánja... Ha a kedves anyukának lett volna ajándék, akkor jó is lett volna, ám egy ifjú hölgynek, aki ráadásul a menyasszonya és egy úri hölgy, bizonyára ez túl szerény ajándék lenne!- füllentette a lány.

Még magának se merte bevallani, de valójában csak a féltékenysége miatt fejezte ki nem tetszését.

Péter kezébe vette a dobozt, majd hosszasan elnézte.

• Na és maga?- kérdezte szemeit ismét a lányra szegezve. Pillantása oly szelíd volt, mint a ma született bárányé.

• Én?

• Maga tudna-e örülni egy ilyen ajándéknak?

Kató érezte, hogy menten elpirul.

• Á, nem nékem való az ilyen drága holmi... Na meg, aztán, nem is kapnék én ilyet senkitől...

Vitézy Péter elmosolyodott, amivel csak fokozta Kató izgatottságát.

-Mondja csak, volt-e már maga szerelmes?

- Én szerelmes? Ugyan már, nem nekem való az! - csattant fel a lány.

- Valóban? Miből gondolja?

- Tudja, van nékem egy barátném a Szabó Erzsi, na, ő már kétszer is volt annyira szerelmes, hogy még öngyilkos is lett miatta!

- De hát miért?- érdeklődött élénken az úr.

- Az úgy volt, hogy először halálosan beleszeretett a suszter fiába, a Ferkóba. Ám annak nem kellett, mert az már rég mást szeretett, így Erzsi barátnőm elhatározta, hogy öngyilkos lesz, csak közben nem jött össze a dolog, mert hívta az anyja, hogy menjen segíteni répát egyelni... Másodszorra beleszeretett, szintén halálosan a Gézába! Na, már meg is egyeztek volna, mikor is a Géza anyja, az a boszorkány nem adta áldását, mert szerinte az én Erzsi barátnőm nem szép, mert szeplős és hát aggódott, hogy csúf unokái lennének... Így hát a várt kézfogó el is maradt! Az én barátnőm így újra öngyilkos lett, csak éppen kevés volt otthon az aszpirin, csak négyet tudott bevenni, így nem halt meg, de utána egy hónapig nem is fájt a feje!

Szóval ezért mondom én, hogy a szerelem nem nekem való, mert az olyan szenvedős dolog. Én meg nem szeretek szenvedni...

Vitézy Péter felkacagott.

• Hát most kinevet engem az úr?

• Dehogy nevetem ki magát! Csak tudja, annyi tanult ember van ebben a házban, de még egy se mondott nekem ilyen okosat! Na de hallja-e maga kis virágszál, lenne-e a bizalmasom?- szegezte neki a kérdést Katónak a férfi.

• Már hogy én? De miért pont én?- csodálkozott el a lány.

• Azért, mert magácska olyan őszintének tűnik! Erre már az első találkozásunkkor rájöttem.

A lány ismét elpirult, ahogy az úr emlékeztette arra kínos beszélgetésükre.

• Ami igaz az igaz... ami a szívemen, az a számon... Nem bánom, ha az úr hasznomat veszi, hát akkor leszek a bizalmasa.

Bár nem értette Kató, hogy pontosan mi is lenne az ő dolga, de azt érezte, hogy Vitézy Péter másként tekint rá, mint a személyzet többi tagjára.