3. fejezet

Halk eső neszezett a könyvtárszoba ablakain, megtörve a csendet. Az augusztusi meleget kellemesen frissítette az égi áldás. A Hamilton hölgyek buzgón olvasták könyvüket, ami szinte hihetetlen volt, mivel sosem szívlelték eme tevékenységet. Eric Turner még csak néhány napja vette át okításukat, de már meg is találta a módját, hogy hogyan is szerettesse meg velük a tanulást. Mr.Turner tájékozott ember volt, ami az irodalmat illeti, szenvedéllyel viseltetett irányában, így nem volt nehéz feladat számára megtalálni a Hamilton hölgyek érdeklődési körének megfelelő olvasmányt, mely megfelelőképp le tudja kötni figyelmüket. Hamar kiderült az is, hogy Anna kiváltképp intelligens hölgy volt, s meglepően tájékozott olyan kérdésekben is, ami általánosságban nem szokta az ifjú hölgyeket érdekelni. Mr.Turner hatására már mélyebb mondanivalójú könyvek olvasásától sem riadt meg, s míg húga inkább az érzelmes regények világát szívlelte, ő sokkal inkább nyitottabb volt a történelemi témájú könyvek irányában. Mrs. Hamilton nem tudott semmi kivetni valót se találni Mr.Turner viselkedésében és ez meglehetősen zavarta őt, ám árgus szemmel figyelte Eric és Anna minden pillantását. Mivel műveltsége nem volt túl magas szintű, észre se vette, ami a szeme előtt zajlott, amikor Anna és Mr.Turner egy-egy történelemmel kapcsolatos témába belefeledkezve beszélgetnek, s közben lelkük egyre közelebb és közelebb kerül, amint végre társra leltek egymásban a művészetek és a tudományok világában.

Az eső szakadt szűntelen, melyet Catherine aggasztónak tartott, mivel az est fontos eseményt tartogatott a számára. A Baker kastélyban bált rendeztek, ami igen nagy sikernek örvendett az ifjú hölgyek szemében, mivel általában a meghívottak közt olyan férfiak és nők szerepelnek kik a legvagyonosabb családok sarjai és éppen eladósorba kerültek. Egy évben egyszer rendez Mr.Baker ilyen nagyszabású eseményt, nem titkolt célja, hogy az arisztokrata családok "jó üzletet" kössenek gyerekeik kiházasításával. Anna persze tisztában volt e bál jelentőségével, s minden porcikájával tiltakozott eme felháborító "lány vásár-tól" de sajnálatos módon az ő részvétele is kötelező volt, mivel Mr.Baker meghívását visszautasítani egyet jelentett volna a Hamilton család kizárásával az úri körökből. Az örök álmodozó húga, Catherine persze hallani se akart Anna véleményéről, ő az egész bálban, csak a lehetőséget látta, hogy megtalálja a tökéletes férjet.

• Csak állna már el ez az átok eső! Mi lesz így a frizurámmal? Hogy fogok majd a hold fényében a teraszon társalogni? Pedig az oly fennkölt pillanata szokott lenni a báloknak!- morgolódott Catherine, könyvét duzzogva az asztalhoz csapva.

• Ugyan már, drága húgom, a te szépséged betölti majd az egész báltermet, nem kell ahhoz a teraszra menned a sötétbe, hogy csodásnak lássanak a daliás hercegek!- gúnyolódott húgával Anna.

Catherine úri lányhoz cseppet se méltóan kiöltötte nyelvét nővérére, majd vigyorogva felelt vissza:

• Ó, drága nővérkém, hogy is kelhetnék versenyre veled, hiszen a te "vidámságod", amivel viseltetsz általában egy ilyen jeles eseményen, messziről "vonzza" a kérőket!- élcelődött tovább Catherine, célozva arra, hogy Anna rendszerint unott arccal szokta végig ülni az ilyen bálokat.

• Igazad van, húgocskám, és szokásomhoz híven ma se hozok rád szégyent, sőt ha lehet, ma még jobban fogom unni az egészet!- nevette el magát Anna.

Eric arcán halovány mosoly jelent meg a Hamilton hölgyeket hallgatva, nagyjából el tudta képzelni milyen is lehet egy ilyen bál és Annát ismerve nem volt nehéz kitalálni, hogy ez mennyire nem köthette le őt.

• Nos, kisasszonyok, talán inkább folytatni kellene az olvasást, hátha épp egy könyvszerető férjjelölttel találkoznak, akinek bizonyára imponáló lenne az önök olvasottsága- vetette fel viccesen eme lehetőséget Mr.Turner.

Egyszerre harsány nevetésben törtek ki a Hamilton lányok, még csak a feltételezésen is, hogy majd a könyvekről fognak velük társalogni a grófok, vagy katonatisztek.

• Ami engem illet, nálam csak olyan kérő jöhet szóba, ki az én szépségemről áradozik s nem holmi tudományokkal untat!- jelentette ki Catherine határozottan.

Ami azt illeti, Catherine Hamilton számára nem is volt várható túlzottan intelligens kérő, mivel ő örökölt a legtöbbet anyjuk igen csekély értelméből.

• Úgy látom, ön kedves Catherine túlon túl izgatott az est miatt, így ha gondolja, befejezhetjük a mai órát korábban, hogy legyen ideje készülődni- ajánlotta fel Mr.Turner.

Ms.Hamilton hálás volt eme nagylelkű ajánlatért, s ígéretet tett, hogy a legközelebbi órán majd jobban fog igyekezni. Majd az asztaltól felpattanva elsietett belevetni magát a szépítkezés örömeibe. Anna kicsit tétovázva állt fel, szemeit lesütve magyarázkodni kezdett:

• Igazán nem szeretnék illetlen lenni kérdésemmel, de a könyv, amit most adott nekem, hogy kiolvassam, igazán elnyerte tetszésemet és már csak alig pár oldal van belőle...Esteleg nem bánná, ha magammal vinném és a szobámban befejezném? Nekem úgy sincs szükségem oly sok időre a készülődéshez...

• Igazán örömömre szolgál, hogy ilyen hatással van önre ez az írás, nyugodt szívvel vigye magával és legyen önnél, amíg csak szeretné - válaszolta Eric nyájasan.

Egy pillanatra összetalálkozott tekintetük, melyet megkoronázott Anna bájos mosolya, mi világosságot varázsolt a borús idő ellenére, Mr.Turner szívében.

E pillanat varázsát Mrs.Hamilton sürgető hangja törte meg amint Annát hívatta. Nem tűrte, hogy akár egyetlen percet is kettesben töltsön Mr.Turner-el.

Anna az ajtóból még visszanézett, majd gyorsan anyjához igyekezett. Eric Turner-t boldoggá tette, a lány közeledése, ám tudatában volt annak is, hogy ez nem helyes.

Az estélyre készülve, Mrs.Hamilton szinte ki volt fordulva önmagából, mindenkivel veszekedett, semmi nem volt megfelelő számára. Folyvást a lányai öltözetét bírálta, már vagy egy tucat ruhát és kiegészítőt felpróbáltatott velük, hiába volt az újonnan varratott báliruhájuk, valahogy nem érezte elég előkelőnek azt. Végül aztán feladva a harcot önmagával, mégis csak az új ruhák mellett döntött. Lányai már hozzászoktak anyjuk hóbortjához, csak a gyakorta lecserélt cselédeknek volt nehéz a helyzetet megfelelően kezelni. Így hát minden évben, mikor Mr.Baker bált rendezett, a Hamilton ház bizton megvált egy-egy szobalánytól, köszönhetően a rendkívül hisztis Mrs.Hamilton-nak. Hosszas készülődésük után végre hintóba szálltak és útnak indultak, mi után végre elcsendesedett a ház. Mr.Turner még utoljára megpillantotta a lépcső tetejéről, a távozó Hamilton kisasszonyokat, amint díszes selyemruhájukban kiléptek a robosztus ajtón. Keserű érzéssel töltötte el, hogy Ms. Anna Hamilton más urakkal fog táncolni az est folyamán. Elnézte karcsú alakját, melyet még jobban kiemelt pompázatos estélyi ruhája. Akkor abban a percben először, szerette volna megtagadni származását...

A Baker villa pompázatos volt, Mr.Baker nagyon is adott a látszatra, s rendkívül dicsekedő ember hírében állt. Sorra érkeztek estélyére a gazdagabbnál gazdagabb nemesek, grófok, akik a legdrágább hintóikkal és lovaikkal villogtak, miközben díszesebbnél díszesebb öltözetük elrejtette romlottságukat. Mrs.Hamilton-on már nyoma se volt a fél órával ezelőtti "idegroham"-nak, nyájasan köszöntött mindenkit és megállás nélkül mosolygott. Mr.Hamilton is rendkívül kedves és előzékeny volt mi teljes ellentétje volt otthoni viselkedésének. Catherine szíve oly hevesen dobogott, hogy attól tartott menten elájul, számára ez az esemény volt az mit egész évben annyira várt. Úgy érezte, ha most nem talál férjnek valót, akkor soha! Anna lenézően figyelte húga erőfeszítéseit, tudatában volt annak, hogy Catherine bájai mit sem érnek ezen urak szemében, ők sokkalta többre becsülik a szüleik vagyonának mennyiségét, mint a nő erényeit.

Hömpölygött a tömeg a bálteremben, ülőhely már egyáltalán nem volt, s lassan állni se tudtak hova. Anna kezdte magát kellemetlenül érezni a terem levegőtlenségétől, majd ahogy húgára pillantott, látta, hogy az teljesen elsápadt.

• Catherine, rosszul érzed magad?- kikísérjelek a friss levegőre?- kérdezte aggódva Anna.

Húga fejét csóválta, és feltűnően egy irányba nézve tátott szájjal feszülten figyelt valamit.

• Látod ott azt az urat? Azt a sötét hajút, a legdrágább öltözetben! Ki lehet ő?- kérdezte hangjában izgatottsággal Catherine.

• Sejtelmem sincs!- válaszolta nővére- ezidáig még ne láttam őt. Talán Collins báró fia lehet, úgy hallottam visszatért külföldi tanulmányi útjáról.

• A báró fia! ó, mily szép ember!- ámuldozott Catherine.

Anna elmosolyodott húga viselkedésén.

• Hát kedvesem, lehet, hogy ritka szépség, főleg ami a vagyonát illeti, de ahogy elnézem Ms.Lucy Brown figyelmét is felkeltette...- válaszolta szelíd mosollyal Anna.

• Hogy micsoda? Az a kis cafka Lucy Brown? Az a némber minden jó partyra kiveti a hálóját! Na, majd én megmutatom neki, hogy ki a jobb! - azzal Catherine igazított egyet ruháján, elővette legbájosabb mosolyát s hihetetlen gyorsasággal "átverekedte" magát a tömegen.

Anna büszkén nézett húgára, irigyelte eme határozott természetét és bátorságát, ahogy ki mer állni érzelmei érdekében. Ő sosem lenne képes ily hevesen kimutatni érzéseit, pedig nagyon szerette volna...