2. fejezet

Hosszas és kimerítő utazása alatt Eric Turner-nek volt ideje gondolkozni az elmúlt napok történéseiről. Bár rettenetes bűntudat kínozta, amiért így kellett elválnia anyjától, ám az új élet reménye boldogsággal töltötte el. Somerset-be érve, egyre izgatottabb lett, fontos volt, hogy elsőre jó benyomást tegyen új munkaadói számára, mert az úri családok igen válogatósak. A Hamilton birtok pompázatos volt, a maga nevében egyedülálló és ahhoz képest ahonnan Eric érkezett, egyenesen mesebeli-nek volt mondható. Hatalmas robosztus épületét még előkelőbbé tette díszes parkja, mely számos kertész keze munkáját dicséri. Érkezésekor a komorna nyitott ajtót, kinek arcára volt írva, hogy már bizonyára elég régen szolgál főurakat, így a tartás és a ridegség szemében jellemévé vált.

• Kit jelenthetek be?- kérdezte mély, öblös hangon

• Eric Turner, az új tanító- válaszolta Eric tiszteletteljesen, szavaiban és modorában szemernyit sem lehetett érezni vidéki származását.

A szalonba foglalt helyet, míg a ház urára várakozott, így volt ideje szemügyre venni annak bútorzatát. Kétség kívül nagyon finom érzékre vallott a berendezése. Mr. Hamilton hosszú percek múlva érkezett csak meg, ezzel is jelezvén, hogy ki az úr a háznál. Termetre egy igen nyúlánk, érces korú férfi volt, ránézésre nem egy túl feltűnő jelenség, inkább kisugárzása követelt tiszteletet.

• Mr.Turner, örülök hogy megérkezett! Remélem kényelmes volt az útja!

Hangjában volt némi fanyarság, érezhetően nem szívlelte a nála alacsonyabb rangúakkal való cseverészést.

• Köszönöm, uram minden rendben volt- felelte Eric szűkszavúan látván ura kényelmetlenségét nem szándékozott a részletekre kitérni, milyen kényelmetlen is egy postakocsin utazás ily hosszú úton.

• Nos, akkor majd William megmutatja a szobáját és hamarosan Mrs.Hamilton tájékoztatja önt a feladatáról!

Azzal elindultak az ajtó irányába, mikor váratlanul hazaérkezett Mrs.Hamilton. Belépve a helységbe szinte sugárzott róla az előkelőség, gazdagon hímzett selyem ruhája és terebélyes kalapja árán hosszú hónapokig jól lakott volna az egész Turner család. Nyájasan köszöntötte férjét, majd mikor Eric-et bemutatták, összevont szemöldökkel méregette a férfit. Cseppet sem volt kedvére való, hogy ilyen fiatal és jóképű férfi fogja okítani lányait. Úgy vélte az majd elvonja figyelmüket a tanulásról.

• Nincs valami öregebb?- kérdezte, cseppet sem törődve szavai sértésével-

• Nincs, drágám be kell érned a jelenlévővel.

Mrs.Hamilton megvonta vállát majd unott arccal beletörődött férje válaszába.

Eric bár úgy tett mintha nem zavarná eme gúnyos viselkedés, de legbelül fortyogott, érezte ,hogy Mrs. Hamilton származása ellenére jóval csekélyebb intelligenciával megáldott személy mint ő, aki paraszti sorból származik. Miután a komorna megmutatta szobáját, kapott 5 percet, hogy felfrissítse magát mielőtt a tanítványaival találkozik. Eric már látta maga előtt a két, elkényeztetett kisasszonyt fancsali arccal. Tudta, hogy a gazdagok rideg, távolság tartó emberek ám azt nem sejtette, hogy ennyire megviseli majd őt, ki a parasztok egyszerű de annál nyiltabb természetéhez szokott. Szobája szerény volt ugyan, de otthonához képest még ez is jóval kényelmesebb. Barátságos kis ablakából az istállókra lehetett látni.

Nem időzött soká, nem akarta megváratni munkaadóit, így egy gyors mosakodás után rögvest sietett is tovább. Mrs.Hamilton a tornácon várakozott, legkisebb lányával. Ránézésre úgy 16 éves forma lehetett, igen üde arccal, dús haj koronával. Alakjára sem lehetett panasz, bizonyára nem kevés időt töltött szépsége ápolásával- gondolta magában Eric.

Mr.Turner, bemutatom a kislányom Ms.Catherine Hamiltont, az új tanítványa egyikét.- a kishölgy udvariasan pukedlizett, elsőre nem volt semmi kivetni való viselkedésében, ám szemeiben ott volt az arisztokratákra jellemző gúnyos lenézés, melyet elfogult neveltetésük eredményezett.

Mrs.Hamilton idegesen kémlelt a távolba, majd mikor megpillantott egy közeledő női alakot, hevesen integetni kezdett kezeivel. Ami azt illeti igen vicces látványt nyújtott Mrs.Hamilton igyekezete és a távolban lassan sétáló hölgy látványa. Már az első pillanattól látszódott a viszony kettejük között. Mikor a másik hölgy közelebb ért, Eric-nek egyből feltűnt mennyire más ő, mint a többi ember a háznál. Bájos arcát, hosszú szőke haja koronázta meg, alakja még húgánál is csinosabb volt, s arcán levő mosolyával szinte kitűnt családja komor, ridegségéből. Eric most először érzett némi megnyugvást lelkében, végre van valaki, aki az illem mögött emberi érzelmek kimutatására is képes.

• Csak, hogy ideértél! szeretném neked bemutatni Mr.Eric Turner-t, az új tanítótokat! reményeim szerint ő majd képes lesz az angol-t komoly szinten átadni nektek! Mr. Turner ő a nagyobbik gyermekem Ms.Anna Hamilton!

Eric udvariasan meghajolt, mit Ms.Hamilton kedvesen egy mosoly kíséretében nyugtázott. Már az első pillanatban megvolt az összhang kettejük között, melyet Mrs.Hamilton is azonnal észrevett és még inkább nem tetszést váltott ki belőle.

-Nos, akkor úgy gondolom itt az ideje, hogy teljesítse, amiért ide hívattuk! a könyvtárszobában megtalál mindent mire szüksége van. Ajánlom végezze jól a munkáját, mert ha nem ugyanúgy végzi mint elődje! - fenyegetőzött Mrs.Hamilton, majd viharosan távozott. Eric bár nem tudja mi történt elődjével, de sejtette, hogy nem lett jó vége a dolognak...

- A drága Mr.Atkin-re célzott- szegénykém nem túl szép ajánlólevéllel távozott, bizonyára még vidéken sem kap állást eztán!- gúnyolódott Catherine.

- Catherine! Ne légy ily gonosz! mellesleg nem kis szereped volt abban, hogy így végezte szerencsétlen- kuncogott Anna.

Eric érezte, hogy nem lesz könnyű dolga a két kisasszonyal, ám Anna bájos arcát figyelve, szívesen vállalta a kihívást...