16. fejezet
A távolból mély morajlás zaja hallatszott, mintha csak az időjárás is megérezte volna mi Eric Turner lelkében lejátszódott. Az ablak üvegén tompa kopogás zajai jelezték az eső megérkeztét. A kis Catherine édesen aludt ágyában, látszólag nagyon lefárasztották a mai nap történései, még a vihar hangja se verte fel mélységes álmából. Mr.Turner csak nézte a gyermeket, s szívét oly melegséggel töltötte el látványa, mit még sosem érzett azelőtt. Atyai ösztönei már javában dolgoztak benne, aggódott gyermekéjért, kit még csak az imént volt módja megismerni.
De miért nem szólt nekem, rögvest?- vonta kérdőre Annát a férfi.
Próbáltam! De azt mondták, hogy már elhagyta a várost, s ön után menni már nem állt módomban...- mentegetőzött a lány.
De hát mi történt? Atyja ezért taszította el?
Anna lesütötte tekintetét. Látszott, hogy miről beszélni szándékozik, az igen fájó dolog számára.
-Mr.Hamilton hozzá akart kényszeríteni ahhoz a férfihez, kit már említettem önnek. Már minden készen állt, s az önnel való beszélgetésünk után, már nem volt értelme tiltakoznom. Semmi más remény nem maradt számomra, csak egy házasság, mi kiszabadít börtönömből. Mert számomra, az a hely börtönné vált! Mrs.Hamilton teljesen eszét vesztett lett, folyvást sanyargatott és...nem egyszer tejes erejéből tépte a hajam...- ekkor Anna hangja elcsuklott, nagy erőre volt szüksége, hogy képes legyen folytatni. Eric szorosan megfogta kezét, ezzel erőt adva a lány számára, mondandója folytatására.
-... Tehát a terv egyszerű volt, Mr.Hamilton nyélbe üti eme "üzletét" mely segítette volna kihúzni őt adóságai fogságából, mert hogy nem csekély összeget adott volna a vénember értem! Én meg megszabadulok a családomtól és elhitetem a férjemmel, hogy a gyermek az övé, így várandósan bizton nem emelt volna kezet rám. Mert az tudva levő volt, hogy az öreg igen agresszív férj hírében állt, ám amikor az előző felesége várandós volt, akkor egyszer sem bántotta, hiszen az ő gyermekét hordta a szíve alatt. Csak remélni tudtam, hogy előbb távozik az élők sorából, minthogy a gyermekem megszületik. Ám állapotomra korábban fény derült, minthogy férjhez mentem volna, köszönhetően az erős rosszulléteknek, melynek okán, Mr.Hamilton, rögvest orvost hívatott, nehogy még a frigy létrejötte előtt el halálozzak. Hihetetlen düh volt tekintetében... Nem is düh, inkább gyűlölet...Oly mértékű, mely képessé tesz egy embert arra, hogy kioltsa a másik életét...
- Ezt nem értem, akkor miért nem szólt erről egy szót sem nekem az apja ottjártamkor? Miért nem vont kérdőre?- kérdezte Eric mélységes aggodalommal hangjában.
- Mert nem tudta, s nem is érdekelte, hogy ki a gyermek apja! Egyedül csak az foglalkoztatta, hogy nem fog tudni hozzá jutni a pénzhez, mit eme házasságtól várt volna. Mivel elég egyértelmű volt a terhesség ténye esetemben, még csak letagadni se lehetett volna.
- És mi történt ezután? Senki nem tudott semmit az ön hollétéről! Azt mondták egyszerűen csak eltűnt...
- Még aznap este lovaskocsi jött értem...- folytatta így Anna- csak annyi időm maradt, hogy pár ruhát a táskámba tegyek. Akkor még nem is sejtettem, hogy soha többé nem térhetek majd vissza, azt gondoltam, csak időre van szüksége Mr.Hamilton-nak amíg megbocsájt.
Egy távoli zárdába küldött, nagyon hosszú volt az út odáig, aggódtam, hogy baja lesz a kisbabámnak, mire odaértünk, már rossz állapotban voltam...
Bár csak tudtam volna erről! Ott kellett volna lennem és...- kelt ki magából Eric Turner.
Kérem ne! Ne vádolja önmagát! Tudom, hogy ha tudta volna, ha módjában állt volna, ön bizton nem hagyott volna magamra! Oka volt annak, hogy a dolgok így történtek, s most már hálás is vagyok azért ami történt!- mentegetőzött a lány.
Hálás? Hogyan képes ön hálát érezni? Egyáltalán hogy tehet ilyet egy apa? Ezzel a szememben már oly módon lealacsonyodott, hogy annál már nincs lejjebb!- tajtékzott haragjában Eric.
Anna gyengéden megsimította kezét.
Azért vagyok hálás, mert a sors nem engedte elveszíteni a kisbabám, és megajándékozott egy gyönyörű, egészséges gyermekkel, kinek az édesapja az kit mindennél jobban szeretek!
Eric nem bírt tovább uralkodni érzelmein, szorosan magához vonta Annát és átölelte. Nem volt visszaút, érezték, hogy felesleges is lenne tagadniuk az érzéseiket. Az idő mit sem változtatott a dolgon, még mindig ugyanolyan hevesen szerették egymást, mint az első pillanatban...
Hosszú percek teltek el így, egymás karjaiban, szótlanul...
Volt ott a zárdában egy idős nővér... - folytatta így Anna- oly öreg volt mint az országút, a hallása is jócskán megromlott, s az emlékezete is megkopott... Azt ugyan nem tudta, hogy az előző nap mit csinált, de múltjának minden percét képes volt felidézni. Nem sokkal érkezésem után történt, hogy odajött hozzám a kertben. Mélységes bánat volt lelkemben, legszívesebben kedvem lett volna követni húgomat a halálba. Ám ez az asszony, mintha csak az ég küldte volna, odajött és a vállamra téve kezét mondta:
"Tudtam, hogy ez lesz! Mindig ezt csinálják, azt hiszik, csak úgy megvehetnek, majd eldobhatnak, mint egy megunt portékát!" Nem értettem miről beszél, megvallom először azt gondoltam, hogy tán ő maga se tudja. Ám ez a mondat nagyon sokáig nem hagyott nyugodni, s egy nap úgy érzetem, végére kell járnom a dolognak. S mit megtudtam, az jobban fájt, mint eddigi életem összes fájdalma!
Eric érezte, hogy Anna teste szinte beleremegett az idegességbe, mikor eme emlékképet felidézte.
A történet még jóval azelőtt kezdődött, mielőtt Anna megszületett. Az ifjú Mr.Hamilton híres volt féktelen mulatozásairól, számtalan kalandjairól cselédlányokkal s nem ritkán férjes úri dámákkal. Botrányai lassan túl nőttek a Hamilton család jó hírén, így cselekedni kellett és sürgősen meg kellett házasítani, mutatván, hogy az "igaz szerelem" jó útra térítette zabolátlan természetét. Ehhez persze szükség volt egy lányra, kinek nem számít az igazság. Így esett a választás az egyik unokatestvérre, kit születése óta kezeltek "ideggyengeséggel" s ki miatt a szülei aggódtak, hogy tán sose tudják majd férjhez adni, hisz ki venne el egy ilyen hisztériás asszonyt? Az egyezség mind két család számára megfelelő volt, így hamarosan a frigy is létrejött. A boldogtalanság borítékolva volt ugyan, de a látszat természetesen mást mutatott. Hosszas várakozás után sikerült Mrs. Hamilton- nak teherbe esni, mely elme állapotán csak rontott ugyan, mégis jó hírnek számított a vagyon sorsát illetően. Mikor eljött az órája, a szülés rendre meg is indult, ám egy sajnálatos tragédiával ért véget, mivel a csecsemő életképtelen volt. Ez a történés teljes elmebajt eredményezett az asszonynál, s túlon túl nagy szégyent jelentett Mr. Hamilton számára, így mielőtt kitudódhatott volna az eset, cselekedni kellett. Mr.Hamilton befolyásos emberként jó kapcsolatokkal rendelkezett, s nem átalkodott vissza élni eme kapcsolataival... Teljes diszkrécióval, az éj leple alatt sikerült megvásárolni egy gyermeket, ki egy zárdában pont aznap született mint a sajátja. Mikor megpillantotta, csalódott volt, hogy csak lányt tudtak hozni, de nem volt lehetőség válogatásra, mert abban az időpontban csak ez az egy gyermek született éppen. Mrs.Hamilton semmit nem tudott az egészről, s mikor férje belépett a szobába, karján a csecsemővel, szinte azonnal törlődtek elméjéből az elvesztett gyermek iránti fájdalmak és csak rossz álomként tekintett rájuk. Ezzel Mr.Hamilton elérte, hogy félőrült felesége visszatérjen az életbe, s a hírnevén sem esett csorba, hiszen képes volt egészséges gyermeket nemzeni...
Anna meredten a földet bámulta... Gondolataiban messze járt, s csak az arcán végig futó könnycsepp mutatta fejében merre jár.
Azt mondják az édesanyám, jó asszony volt... mindenki szerette...Nagyon várta, hogy megszülessek végre. Szegény volt, a férje meghalt a háborúban, ő egyedül maradt várandósan .Amikor megtudta, hogy állapotos, még keményebben dolgozott, csak hogy tudja biztosítani azt mire egy gyermeknek szüksége van. Azt mondták neki, hogy meghaltam...
A világ más arcát mutatta Eric Turner számára, már- már úgy érezte, hogy a pokol a Földön jár, s hogy az emberi gonoszság mértéktelen. Talán ha tudatában lett volna a történteknek, mikor utoljára a Hamilton házban járt, képes lett volna kioltani annak az embernek az életét, ki ily dolgokra volt képes. Ám örült, hogy ez nem történt meg, mert hiszen ezzel a tettével már nem tudott volna változtatni a múlton. Fejében visszhangzott a szomorú igazság: " és ez az apád Eric!"
