16. fejezet

Három nappal később Elizabet ismét a lovas kocsiban ült gondolataiba elmerülve. Mikor eljött a szülői háztól, tudta, hogy sok kellemetlenség vár rá, ám álmában sem gondolta volna, hogy ennyire felbolydul élete. Mielőtt elutazott még váltott pár udvarias szót Mr.Russo-val de a helyzet úgy hozta hogy csak nagyon felszínes beszélgetésbe elegyedtek. Elizabet nem tudta leplezni zavarát, bár mennyire is igyekezett. Bár a történtek rosszul érintették, mégis boldogsággal töltötte el, hogy viszont láthatja gyermekét. A Roselli birtok már télies arcát mutatta kopár fáival, a ház deres ablakaival. Elizabet sietősen szállt ki a lovas kocsiból, Mr.Roselli sietett fogadására. A házba belépve már kellemes meleg fogadta, s a távolból hallotta a kis Nicholas vidám hangját amint kacagva szalad ki a szalonból egyenesen édesanyja szerető karjaiba. Elizabet szorosan ölelte a nyakába csimpaszkodó kisfiát, úgy érezte el sem akarja engedni többé! Megcsodálta szép kis arcát és meglepődve tapasztalta hogy mily nagyot képes nőni egy gyermek rövid idő alatt. Mrs.Roselli kedvesen köszöntötte lányát, s biztosította róla hogy a kis Nicholas nem szenvedett hiányt semmiben és a lehető legnagyobb vidámsággal töltötte napjait nagyszülei gondviselésében.

A hosszúra nyúlt üdvözlés közepette Elizabet észre se vette hogy más is van a társaságukban, csak mikor a szalon ajtaja felől hallatta hangját, akkor tekintett reá. Elinor volt az, Elizabet ifjabb nővére. Elsőre tán felismerni is nehéz volt, annyira megváltozott. Alkata lesoványodott, bőre ráncos, arca nyúzott volt. Még drága ruhája sem javított az összképen. Elizabet nem látta amióta férjhez ment Mr.Bellinihez és elutazott. Eleonor nyájasan köszöntötte húgát majd megölelték egymást.

Elizabet örült a viszontlátásnak ám érezte hogy valami nincs rendben nővérével.

Az ebédnél jókedv hangjai töltötték meg a Roselli házat, Mr. Roselli beszámolót tartott a kis Nicholas összes csínytevéséről, ami persze nem számított rosszaságnak az ő szemében, míg Mrs. Roselli a helyi társasági élet legfrissebb pletykáit tárta fel a hazatérő Elizabetnek. Elinor az asztalnál halkan ülve hallgatta a társalgást, olykor halványan elmosolyodott de nem vett részt a társalkodásban.

Az ebéd végeztével a kis Nicholas nagyon elfáradt így hamarjában el is aludt. Mrs.Roselli is elvonult kicsit lepihenni míg Mr.Rosellinek is akadt egy kis elintéznie valója. Elizabet kettesben maradt Elinoral a tágas szalonban. A kandallóban pattogó tűz fénnyel töltötte meg a szobát. Túl borús volt kint az idő, így a nővérek úgy határoztak inkább máskor mennek el sétálni. Elinor leült majd gyorsan a hímző rámáért nyúlt, ám a fény túl gyengének bizonyult a szobában ahhoz hogy hímezzen. Idegesen keresgélni kezdett valamit amivel leköthetné figyelmét. Elizabet egy darabig nem szólalt meg, majd jobbnak látta ha beszélgetést kezdeményez.

Drága Elinor,mikor érkeztél?-kérdezte nyájasan

Nem olyan régen, csak három napja tartózkodom itt, de nem sokáig mert rengeteg elintézni való dolgom van. Megállás nélkül invitálnak összejövetelekre, szavamra ezek a vagyonos emberek állandóan csak mulatni óhajtanak- válaszolta Elinor idegesen.

Sajnálattal hallom hogy csak rövid időt szándékozól itt tölteni, oly rég találkoztunk hogy bizonyára rengeteg mesélni valód lenne számomra.

Jaj, ne is mond drága húgom! annyira sok hogy inkább bele se kezdenék, mert nap estig is itt ülnénk!- mondta Elinor tetetett jó kedvel hangjában.

No és lányaid hogy vannak? egészségük rendben van-e?

Igen! Kitűnő egészségnek örvendnek ám sajnos nem hozhattam magammal őket mert tanulmányi úton vannak Londonban. A legjobb oktatásban részesülnek ott.

Ezt jó szívvel hallom kedves Elinor! És kedves urad ügyei rendben vannak?- érdeklődött tovább Elizabet

Mr.Greco? ő is jó egészségnek örvend- válaszolta Elinor, hangjában némi gúnnyal, miközben épp a teás csészéhez nyúlt volna ám idegességében leverte az egész készletet ami a földre érve darabokra tört.

Elinor dühödten csattant fel:

Ó ez az ócskaság!i tt minden olyan ósdi!gyűlölöm!- azzal sírástól fuldokolva kirohant a szobából.

Elizabet értetlenül nézett utána, érezte hogy Elinor titkol valamit.

Aznap Elizabet nem hozta szóba a történteket, nem is nagyon találkozott Elinorral aki a szobájában gubbasztott. A vacsora asztalnál találkoztak de akkor se szóltak egymáshoz csupán Mrs.Rosselli és Mr.Roselli társalogtak Elizabet-el, akit nagyon zavart hogy szülei úgy tesznek mint ha rendben lenne Elinor különös viselkedése. Már az is felettébb érdekes volt, hogy ő is itt tartózkodik hisz mióta férjhez ment,nem tette be a lábát a szülői házba.

Másnap reggel csípős ám kellemes idő volt így Elizabet invitálta Elinort hogy menjenek el sétálni a környéken. A kis Nicholas vidáman szaladgált előttük, teljesen lefoglalták a természet nyújtotta játékok. Elizabet boldogan figyelte fiát,míg mellette sétáló nővére szomorú arccal nézte a kisfiút.

Annyira hasonlít rád- mondta szelíden Elinor.

Valóban úgy látod? az én meglátásom szerint az édesapja vonásait örökölte.

Nem a külseje, hanem a lelke! te is ilyen vidám gyermek voltál Elizabet.

Talán igen...na meg rendkívül szófogadatlan- nevette el magát Elizabet

...és szerencsés...

Szerencsés?én? hát nem hallottad drága nővérem mennyi balszerencse ért az elmúlt év során?

Kinek balszerencse, kinek szerencse... bár én részesülhettem volna olyan kegyben mint te drága Elizabet!- mondta Elinor elkeseredve.

Hogy érted ezt Elinor? mi volna oly jó abban ami velem történt?

Az hogy szabad vagy kedves húgom!igazán szabad és van egy gyermeked aki csak a tiéd!

Ugyan Elinor hisz neked is van gyermeked kettő is!

Valóban, csak hogy én szinte nem ismerem őket... attól a perctől hogy megszülettek,más gondoskodott róluk mivel nekem eleget kellett tennem a kötelességemnek és jelen kellett lennem minden társasági eseményen a férjem oldalán...

Sajnálom, Elinor... de hidd el attól még ugyanúgy szeretnek a gyermekeid!- vígasztalta Elizabet.

Talán... de Mr.Greco nem... Elinor lehajtotta fejét, s arcán végig futott egy könnycsepp. Nem az első és nem is az utolsó könnye volt ez mit férje miatt ejtett.

Elizabet gyengéden megölelte húgát. Tudta jól hogy nem szerelemből ment férjhez,ám bízott benne hogy ez a házasság is akár csak az övé az idő múlásával átalakult szeretetté.

Mikor értesítettek Mr.Bellini sajnálatos elhalálozásról, az első gondolatom tudod-e mi volt Elizabet? Az hogy bár velem történt volna ily kegy!El tudod te képzelni mily mélyen gyűlölöm én az uramat, ha ezt éreztem? - kelt ki magából Elinor!- én minden igyekezetemmel azon voltam hogy Mr.Greco boldog legyen, jó feleség voltam, olyan amilyennek anyám is nevelt, még az elgyöngüléseit is eltűrtem pedig mily megalázó volt az! Aztán Mr.Greco, az én jó uram kijelenti: "Elinor, unlak!Kérlek hagyd el a házad egy időre!" - Ó drága Elizabet ha tudnád, még könyörögtem is hogy ne legyen ily igazságtalan velem, még térdre is borultam!Ám hasztalan!még gyermekeimet se hozhattam magammal ide, mert Mr.Greco megtiltotta!- tört ki könnyekben Elinor.

Drága Elinor! én nem is mertem feltételezni, hogy ily rossz sorod van! oly derék embernek tűnt Mr.Greco! de hát a látszat csalatkozott és most ezért szenvedsz kedvesem! Kérlek légy erős! Nem szégyen ha elhagyod, ez esetben melléd állnék én is és biztosíthatom hogy szüleink se lennének elutasítóak!

Elhagyni? -kérdezett vissza meggyötört hangon Elinor- hogy lennék én képes rá? Túl gyönge vagyok, bennem nincs meg az a képesség hogy kiálljak magamért...nem vagyok olyan erős mint TE kedves húgom!

Ugyan Elinor!a helyzetemben te is pont így cselekedtél volna, nem tettem én semmi olyat mivel kiérdemelhetném csodálatodat!- vígasztalta Elizabet

De hogy nem drága Elizabet,már gyerekkorunk óta tudom hogy te bátrabb vagy és ezért neked van esélyed még a boldogságra! ne add magad másnak csak az igaz szerelemnek, a többi mind csak hazug ,álca, megőrjíti őket a nagy vagyon ígérete, lehazudják neked a csillagot is az égről,majd eldobnak mint egy törött játékszert! csak az szava igaz ki keveset ígér de azt be is tartja, jegyezd meg Elizabet!

Azzal Elinor hangja elcsuklott. A társalgást a kis Nicholas vidám ölelése zavarta meg amivel édesanyja ölébe kéredzkedett.

Elizabet az elkövetkező napokban próbált nővére lelkére hatni hogy hagyja el férjét, ám hasztalan. Elinor az eset óta úgy tett mintha minden rendben volna és csak egy pillanatnyi elgyöngülése miatt mert panasszal élni. Mr.Greco postázott hogy hazamehet és ez oly boldoggá tette Elinort hogy nem lehetett lebeszélni a távozásról. Újra felöltötte legdrágább ruháját s úri stílusát, majd útnak indult a végzetébe.