14. fejezet
A városi nyüzsgés éles ellentéte volt a vidéki életnek, ám volt egy dolog, mi nagyon is azonos volt a kettő között, és ez nem más, mint azok a bizonyos mindent "tudó" emberek. Ők azok, kiknek lételeme mások életének ismerete, apró titkaik megismerése és ezeknek a titkoknak szívélyes közvetítése mások irányába. Olykor igen élénk fantáziával megáldottak s ennek köszönhetően, van, hogy több minden tudnak az adott illető életéről, mint ő maga. Valamennyi valóság alapja van, ezen történeteknek, s ez épp elegendő is volt Mr.Turner számára ahhoz, hogy megpróbálja feltárni az elmúlt időszak eseményeit, mi a Hamilton házban történt távozása után. Nem kellett sokat várni az adandó alkalomra, a főúton lévő újságárus mindig naprakész hírekkel tudott előállni. Mr.Turner már ismerte jól, itt tartózkodása idején gyakorta vásárolta meg nála kedvelt újságját. A közelben lévő elegáns üzletek bővelkedtek csak igazán pletykára éhes asszonyokban, a jóindulat mögött rendszerint mérhetetlen kíváncsiság lakozott az eladó hölgyekben, kik oly nyájasan társalogtak vevőikkel, hogy aztán mások tudtára adhassák "féltve őrzött" híreiket. Amit tudni véltek ezek a jól informált emberek, az az hogy az előre beharangozott esküvő nem jött létre, mely nem kis botrányba kavarta a Hamilton család hírét, mivel a vőlegény egy igen erőszakos ember hírében áll, ki nem tűri, ha a dolgok nem úgy történnek mint ahogy azt ő eltervezte. Az okokról, hogy miért is nem jött létre eme frigy, több teória is született, némelyik már-már hajmeresztőnek is tűnt Mr.Turner számára, ám annyi bizonyos, hogy nem a vőlegény jelölt részéről lett felbontva az eljegyzés. Ericben egy percre felsejlett a gondolat, hogy talán mégis csak lakozik némi jó indulat Mr.Hamiltonban, ám ezt csakhamar elvetette. Arra a kérdésre, hogy vajon hol tartózkodhat Ms.Hamilton, senki nem tudott meggyőző választ adni, csak annyit tudtak, hogy az eset óta senki nem látta őt, s talán meg is feledkeztek volna eme tényről, ha Mr.Turner nem érdeklődött volna ily kitartóan az ügyről. Ezzel viszont elindított egy újabb pletykát, mely élénk érdeklődést kezdett kiváltani a "mindent tudó" emberekben. Miután a botrány kitört, Mrs.Hamilton elmebaja oly súlyossá vált, hogy emberek közé már nem igen járhat, Mr.Hamilton meg a csőd szélére jutott. Ezt hallva Eric-et jó érzés töltötte el, mert a tények ismeretében Mr.Hamilton, ki oly lenéző a nála alacsonyabb társadalmi rendbe tartozókkal, most már csak a neve választja el a Mr.Turner féléktől, ami lássuk be, igen csekély előny. Ezekkel az információkkal felvértezve keserédes érzések kavarogtak a férfiben, ki bár többet megtudott az elmúlt időszak történéseiről, mégis oly csekély volt mind ahhoz, mire igazából kíváncsi volt. Minden erőfeszítése ellenére sem sikerült kiderítenie Ms.Anna Hamilton hol létét. Immáron nem volt értelme további tartózkodásának a városban, ám nyugtalanította a gondolat, hogy az ki számára ily fontos, egyszerűen csak eltűnik az életéből nyom nélkül. Hazatérte után még hosszasan foglalkoztatta a gondolat, s bár szerette munkáját és már a vidéki élettel is egészen megbékélt, mégis ott volt benne az a különös nyugtalanság érzése. Minél több idő telt el, annál csekélyebb volt az esélye, hogy valaha is viszont láthatja Annát, s az igazat megvallva már abban sem volt biztos, hogy életben van, tekintve eltűnésének körülményeit s Mr.Hamilton utolsó mondatát. Nyugtalansága túl nőtt józan eszén, így feladva nyugodt életét Mr.Eric Turner kereskedőnek állt. Távoli helyekre utazhatott, folyton folyvást úton volt, s legbelül mindig azt remélte, hogy egyszer talán majd rálel valahol szertetett Annájára. Mert ahogy az idő telt, az érzései nem múltak el, mélyen legbelül még szentül hitt a csodában. Szülei nem nézték jó szemmel bolyongó életét, ők keményen megdolgoztak azért, hogy fiúk tanító lehessen, s elvárták volna, hogy ehhez mérten egy nyugodt életet éljen, megnősüljön, családot alapítson. Egyik útja során ismerkedett meg Ms.Mary Grey-el, egy hozzá hasonlóan paraszti sorból származó lánnyal. Fiatalabb volt néhány évvel, üde arca, bájos alakja már elsőre igen szembetűnő volt Mr.Turner számára. A lánynak imponáló volt a férfi érett kora, kifinomult jelleme, s titkon igen mély érzéseket táplált irányába. Valahányszor a falujukba tért be Mr.Turner, ő ott várta a piactéren, frissen sütött süteményével. Jó fél év is eltelt már, ezalatt az idő alatt Eric egyre gyakrabban utazott abba a faluba, hol Mary lakott. Érzelmei nem voltak oly hevesek irányába, ám kellemesen érezte magát a lány társaságában. Bár nem szándékozott hamis reményeket ébreszteni Mary-ben, ám ez mégis elkerülhetetlenné vált. Fivérei, barátai folyvást bíztatták, hogy engedje el a múltat, s lépjen tovább. Nősüljön meg végre, mert az idő véges és ha elszalasztja az alkalmat, akkor Ms.Grey-t is elveszíti. Mr.Turner nehéz döntés előtt állt, kedvelte Ms.Grey-t nagyon is, ám közel sem volt oly mély érzéssel iránta, mint Anna iránt. Még ennyi idő elteltével is hevesebben vert szíve, ha csak rá gondolt... Ám a józanész mást mondott, mert ha igaz, hogy Anna Hamilton már nem is él, akkor csak egy álomképet kerget egész életében. Egy alkalommal hosszasan figyelte Mary arcát, ahogy lelkesen mesélt. Kedves teremtés volt, olyan, kiben meg volt minden mit egy férfi kívánhat, s ahogy figyelte eme kedves arcú lányt, úgy érzete, eljött az ideje elengedni Annát, és új életet kezdeni...
Az alkalom, nem váratott sokáig magára, s a válasz is kedvező volt Mr. Turner számára. Bár eme házasság gondolata, leginkább Ms.Mary Grey-ből váltott ki nagyobb örömet, mégis Eric úgy érezte, idővel ő is képes lesz boldogan élni a lánnyal. Természetesen a szülői támogatás sem maradt el, hisz mi kivetnivalójuk lehetett volna? Mary szülei a lehető legegyszerűbb emberek voltak, számukra tetszetős volt, Eric származása, békés modora és tisztességes munkája. A Turner család meg örömmel nyugtázta, hogy végre fiúk észre tért és nem kísérti múltja többé. Az esküvőt sem kívánták sokáig halogatni, hiszen nem volt okuk a várakozásra.
Mr.Turner már egyre kevesebbet utazott, szándékában állt letelepedni és ismét tanítóként dolgozni. Ki is nézett magának egy igen barátságos kis falut, ahol útjai során járt már. Takaros házakkal, rendezett kertekkel és kedves emberek lakták. Elhatározta, hogy az esküvő előtt még egyszer szemrevételezi a helyet. A faluban lévő piac felkeltette érdeklődését, rengeteg portéka volt, mit érdemesnek talált volna megvásárolni, de úgy döntött csak egy valamit vesz menyasszonyának, aztán megy is tovább. A tömegben állva észrevett egy ékszerkészítő mestert s igyekezett arra venni útját, ám érezte mintha valaki meghúzta volna zakója alját. Lepillantott a földre és egy aprócska kislányra lett figyelmes, úgy két éves forma volt, szöszke haja a szélrózsa minden irányába állt, hüvelykújával a szájában mosolygott. Mr.Turner szíve ellágyult a látványtól, sok gyermeket látott már, de ilyen szépet még nem. Mosolyogva ölébe vette és kedvesen szólt hozzá:
Örvendek kisasszony! Segíthetek valamiben?
A kislány jót kacagott Eric-en.
Úgy látom felettébb viccesnek tart- mókázott így tovább Mr.Turner.
Egy pillanatra a kislány mélyen a szemébe nézett, s ekkor jött Eric Turner számára a felismerés! A gyermek szemei kísértetiesen hasonlítottak szeretett Annája gyönyörű kék szemeihez, melyhez foghatót még sosem látott azelőtt. Szíve hevesen dobogott, elöntötték az érzelmek melyeket eddig elnyomni próbált magában...
