13. fejezet
A városi fogadó szobája nem volt ismeretlen Eric Turner számára, aki a napokban élete legboldogabb perceit tölthette el itt, s aki úgy hagyta el -e helyet, hogy többet nem áll szándékában visszatérni ide. Ám most ismét ott volt, reményvesztetten és tanácstalanul. Eme érzelmeit csak tetézték a múló napok eseménytelenségei, s a gyötrelmes igazság, hogy pénze is jócskán fogytán van, így rögvest állás után kell néznie. Napközben csak bolyongott a városi utcákon, éjjelente levelet fogalmazott Ms.Hamilton -nak, melyben próbálta meggyőzni őt döntése helytelenségéről, ám ezek a levelek sosem jutottak el hozzá, mivel valahányszor megfogalmazta Eric ezen irományokat, annyiszor gyűrte apró galacsinná őket. Hol könyörgő hangvételük miatt, hol a haragos érzelmei kinyilatkoztatása miatt. Úgy érezte, hogy igazságtalan volt Anna, mikor ily könnyedén feladta a harcot, s még csak esélyt sem adott más megoldásra. Eric Turner szerelmét illetően még rendíthetetlen volt úgy két hétig, mikor is a reggeli újság kézhezvételekor meg nem pillantotta az "örömteljes" hírt Ms. Anna Hamilton és az öregember közelgő esküvőjéről...Alig akart hinni a szemének, hogy az ő Annája ilyet tesz, az ki hetekkel ezelőtt még itt fogadkozott szobájában, hogy soha nem megy férjhez ehhez a vénemberhez, az ki oly odaadón szerette őt azon az estén, most minden ellenvetés nélkül elfogadja szülei gyalázatos szándékát? Nos, talán ez volt az a pont, mikor Eric Turner érzelmei mélységes haragba váltottak, s elhatározta, hogy elhagyja a várost örökre! Visszatér vidékre és ott keres majd tanítói állást magának. Képtelen lett volna ily közelről látni, hogy az a nő kit ily mélyen szeretett, most másé lesz.
Kora reggel, elhagyta szállását és rögvest hazautazott. Egy pillanatra még vissza tekintett a lovaskocsi ablakából a helyre, hol az élete gyökeresen megváltozott. Szívében hatalmas teher volt, s úgy érezte, ezt élete végéig cipelnie kell majd. Igyekezett tiszta fejjel, a saját jövőjére koncentrálni, s elfelejteni Annát és az egész Hamilton családot, kik nem csak anyja életét tették tönkre, de az övét is. Nem szándékozott sokáig a szüleinél élni, ahhoz túlon túl feldúlt volt. Úgy érezte, egyszerre vesztette el családját és az igaz szerelmét. Társa volt döntésében a harag, ez vezérelte, motiválta a tovább lépés útján. Így hazaérkezésekor nem tartott hosszas beszámolót apjának a történtekről, csak éppen annyit közölt vele, mely szükséges volt, miszerint a közeli jövőben nem szándékozik megházasodni és Ms.Hamilton érkezésére már ne számítsanak. Apja és fivérei nem faggatták tovább a történtekről, s ezért felettébb hálás is volt Eric Turner, most az egyszer hasznára vált, hogy nem egy szószátyár családja van. Rögvest állás után nézett, s a szerencsés véletlennek köszönhetően meg üresedett egy hely a szomszédos falu iskolájában, így azonnal kezdhetett is ott. Fizetése igen csekély volt, kiváltképp a Hamilton családnál szerzett jövedelméhez viszonyítva, ám ez mit se számított a férfi számára, kinek feltett szándéka volt belevetni magát a munkába és elfelejteni Ms.Hamilton létezését.
A Turner család élete mit sem változott az elmúlt időszakban, s mind inkább jobbá vált mióta Eric hazatért. Anyjával való kapcsolata, nehezen javult, Mrs.Turner- en úrrá lett a szégyen, mit múltja sebeinek feltépése okozott, így igazából ő is csak a munkába vetette magát, és igyekezett még odaadóbban kiszolgálni családját, egyfajta vezeklésül múltbéli tetteiért. Hetek, majd hónapok teltek el így, mire végre Eric zavartsága is enyhülni kezdett és végre kezdett visszatérni anyja és közte a jó viszony. Talán valamelyest bizalmasabbá is vált, köszönhetően közös titkuknak. Egy valamiben biztos volt Eric Turner, teljesen mindegy volt, hogy ki a biológiai apja, ő továbbra is Mr.Turnert tartotta igaz és jó szülőjének s nem kívánkozott színt vallani Mr. Hamilton előtt. Kezdte megérteni anyja félelmét, és ő is jobbnak látta nem bolygatni a múltat. Fél év elteltével mégis a múlt kezdte háborgatni ifjú szívét, mert bár a mondás azt tartja, hogy az idő mindent begyógyít, ez Mr.Eric Turner esetében nem így történt. Miután Anna iránt érzett haragja csillapodni látszott, urrá lett rajta a kíváncsiság, Ms.Hamilton hogyléte felől. Már nem dédelgetett hiú ábrándokat, nem számított szerelmük újbóli virágzására, egyszerűen csak tudni szerette volna, hogy merre vezetett útja annak kiért valaha mindenét odaadta volna. Egy nap úgy határozott, hogy látogatását teszi a városban. Éppen a közelben lett volna dolga, így akár erre is foghatta volna tervét, ám az igazság az volt, hogy már egy ideje készült eme látogatásra a Hamilton háznál. Bátorságát összeszedve útnak indult múltja fájóan kedves helyszínére...
A városban ismét nagy élet volt érkeztekor, a tavasz üde levegője belengte az utcákat, árusok és sétáló emberek töltötték meg a tereket, lovaskocsik hangos zaja hallatszott a távolból. Mr.Turner-t megrohamozták az emlékek, arról a napról, mikor először utazott ide. Pont ilyen zsúfolt volt akkor is az utca, ugyanilyen hangoktól volt hangos a tér s pont ugyanilyen idegesen állt meg a Hamilton ház robosztus ajtaja előtt. Akkor is rettegés volt úrrá rajta, hogy vajon majd mit szólnak hozzá, hogy ítélik meg küllemét, beszédét, ám ezúttal már nem ily csekélységeken aggódott, sokkal inkább attól, hogy milyen fogadtatásra számíthat múltbéli tettéjért. Az ajtó kitárult, s bár már nem ugyanaz a komornyik állt előtte mint annak idején, ábrázata egy az egyben ugyan olyan mogorva volt. Belépve, kérdezte, hogy kit jelenthet be. Majd eltűnt a dolgozószoba irányában. Eric , ebből rögtön tudta, hogy Mr.Hamilton itthon tartózkodik. A szalon felé pillantott, majd elindult irányába. A folyosó és bútorzata mit sem változott, úgy tűnt megállt az idő, csak a levegő tűnt sokkalta nyomasztóbbnak. Eric a szalon ajtajában megtorpant, s meglepődve figyelte mi a szeme elé tárul. A szoba egyik sarkában egy fotelben megpillantotta Mrs. Hamiltont. Nyoma se volt egykori bájának, ruhája szedett vedett, gyűrött, haja kócos és erősen őszbe hajló. Tekintete zavart volt, s láthatólag jóízűen társalgott önmagával. Mintha két teljesen különböző személy lett volna az egykori önmaga és a mostani. Mr.Turner szíve összeszorult a látványtól, bár sosem szívlelte ezt a hölgyet, mégis most mélységes szánalmat érzett iránta. Gondolatait megzavarta, a komornyik öblös, rideg hangja:
Mr.Hamilton fogadja önt!- közölte
Elindultak a dolgozószoba irányába, Eric szíve egyre hevesebben kalapált, most először lesz alkalma úgy nézni Mr.Hamilton-ra mint tulajdon apjára.
Mr.Turner! Micsoda meglepetés!- üdvözölte őt Mr.Hamilton tetetett nyájassággal hangjában.- Mi járatban erre felé?
Mr.Hamilton! Éppen a városban volt dolgom és gondoltam meglátogatom önöket, jó szívvel gondolok önökre, mint első munkaadóimra- válaszolta Eric
Nos, ez igazán kedves öntől! Na és jól telik a sora új munkahelyén? Jól bánnak magával?
Ami azt illeti vidéken vagyok tanító egy kis iskolában, de nagyon kedves hely, és örömmel tapasztalom, hogy a gyermekekben igen nagy a tudás vágy!
Hmm... Hát igen, a gyermekek még nagyon könnyen okíthatók, sajnálatos, hogy az ő esetükben ez nem segít- mondta Mr.Hamilton célozva rá, hogy aki paraszti sorból származik az sose viszi többre.
Mr.Turner- sértették-e szavak, hisz ő mindig is hitt benne, hogy tanulással, kitartó munkával mindenkinek van esélye egy jobb életre.
Ez esetben én másképp látom, hiszek benne, hogy nekik szebb jövő is juthat!- vágott vissza Eric.
Mr.Hamilton gúnyosan elnevette magát.
Természetesen nem baj, ha véleményeink nem egyeznek meg, ám nem vagyok benne biztos, hogy jó táplálni a hiú reményt olyan gyermekekben, akikben a kemény munka ellenére se lesz meg az mint egy arisztokrata család gyermekeiben!
Ericet egyre jobban kezdte kihozni a sodrából Mr.Hamilton gőgössége, mély megvetéssel nézte őt. Egyre inkább erősödött benne az érzés, hogy ez az ember bizton nem lehet az apja, s bár természetük, neveltetésük különbözött, mégis külsejükben több hasonlóság mutatkozott, ami mélyen elkeserítő volt Eric Turner számára. Jobbnak látta, témát váltani, mielőtt végleg kihozza sodrából s olyat talál mondani mely túlon túl sértő lenne.
Mrs.Hamilton-ak hogy szolgál az egészsége? - váltott témát Eric, gondolván, hogy ezzel majd "leszáll a magas lóról" Mr.Hamilton. Ám nem így történt, a férfi szemrebbenés nélkül közölte, hogy szerencsére kiváló egészségnek örvend ő is...
Eric-et mélyen megdöbbentette ez az arcátlan hazugság, ha nem lett volna maga is tanúja, Mrs.Hamilton látható tébolyúltságának, tán még el is hitte volna. Majd jobb ötlete nem lévén, rövid hallgatás után elérkezettnek látta az időt rákérdezni Anna hogy léte felől, ami igazából jöttének valós célja volt.
És kedves lánya Ms. Hamilton? Remélem ő is jó egészségnek örvend?- kérdezte Eric.
Mr.Hamilton arca eltorzult, szemei szinte szikrát hánytak:
Maga valamiféle tréfát űz velem?- vonta kérdőre Ericet Mr.Hamilton- Maga is tudja jól, hogy szeretett Catherinünk idestova egy éve elhalálozott!
Eric hevesen mentegetőzni kezdett:
Eszembe se lenne ily gorombasággal lenni ön iránt, én csupán Ms.Anna Hamilton hogyléte felől érdeklődtem!
Mr.Hamilton hátat fordítva Mr.Turner-nek az ablakon át kémlelt egy magas fát.
Nincs más lányom...- Dünnyögte
Már hogy ne lenne- csattant fel meglepődve Eric- hiszen nem régiben olvastam az újságban a hírt, hogy férjhez megy és...
NEKEM NINCS MÁS LÁNYOM! - ordította teljesen kikelve magából Mr. Hamilton.- és most kérem, távozzon!
Eric Turner teljesen megdöbbent Mr.Hamilton viselkedésén, elnézve zavarodott tekintetét, biztosra vette, hogy ő is megőrült úgy, mint szerencsétlen felesége. Nem értett semmit az egészből, de eme viselkedés után, úgy érezte menekülne ebből a házból, így egy gyors meghajlást követően sietősen távozott is.
Kilépve az utcára, még mindig remegett. Sosem látta még Mr.Hamiltont ily dühösnek! Fejébe vette, hogy kideríti mi is történt valójában Annával, mert abból kiindulva, hogy szülei mind megőrültek, még azt se tartotta kizártnak, hogy tán bántódása esett...
